Másfél hónapja vagyunk veretlenek a bajnokságban, ám ez a remek sorozat több kérdést vetett fel, mint ahányat megválaszolt. Hiába a nagyszerű forma, paradox módon nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy most akkor jó csapat-e az Everton, vagy sem. Ugyanakkor így is van minek örülnünk.

A rend kedvéért kezdjük az eredményekkel: 2:0 a Swansea, 2:0 a WBA, 2:2 a Norwich, 4:0 a Sunderland, 4:4 a MU, 4:0 a Fulham, 1:1 a Stoke, és 0:0 a Wolves ellen. Ez zsinórban nyolc veretlenül megvívott bajnoki. Nem néztem utána, de amilyen tavaszokat produkálunk az utóbbi években (rendszerint botrányos őszi idények után), hasonló sorozatot lehet, hogy produkáltunk már a nem túl távoli múltban. Olyanra viszont, hogy az Everton egymás után három bajnokin is négy gólt lőjön, tényleg emberemlékezet óta nem volt példa: egészen pontosan 1964 márciusa óta.

Nagyon nem akartam megírni ezt a posztot, dehát nem mehetünk el csak úgy szó nélkül egy elvesztett FA-kupa elődöntő mellett. Főleg, hogy a városi rivális ütött el minket a finálétól.

Leírhatatlan csalódottságot éreztem szombaton, miután Howard Webb hármas sípszava véget vetett a Liverpool elleni összecsapásnak, ezzel együtt FA-kupa menetelésünknek. Idén sem nyerünk semmit – és bármennyire is tiszteljük, ezt nyugodtan David Moyes nyakába varrhatjuk.

Sunderlandi keretbe zárt történet vár a Kedves Olvasóra, avagy a Goodison Parkból a Fény Stadionján át a Wembley-be.

Először is, adjuk meg a választ az előző bejegyzésben feltett kérdésre: leadtuk a derbit a kupáért? Igen, minden bizonnyal, és utólag azt mondhatjuk, hogy maximálisan megérte. Ugyanis az FA-kupa elődöntőjében újabb derbit játszhatunk a Liverpoollal, tehát a visszavágás lehetősége adott. De ne szaladjunk ennyire előre!

Nem túl szimpatikus húzás. Pedig beláthatjuk, ez történt tegnap. 0:3.

Elég volt ránézni a kezdő tizenegyünkre, hogy sejtsük, ebből baj lesz. Howard - Hibbert, Distin, Jagielka, Baines - Coleman, Fellaini, Rodwell, Pienaar - Stracqualursi, Anichebe. Ez amúgy nem lenne egy túl gyenge összeállítás, de nem ebben a formációban hoztuk az elmúlt hetek remek eredményeit. A Spurs elleni győztes csapathoz képest hat helyen változtatott Moyes: kimaradt a győztes gólt szerző Jelavić, a derbi-specialista Cahill (Dixie Dean óta nem lőtt senki annyi gólt a Poolnak, mint ő), a mindig rengeteget melózó Osman és a váratlant akármikor meghúzni tudó Drenthe, de a mester megbontotta a kőkemény Heitinga–Distin középső védőpárost is a holland kispadra ültetésével, valamint Phil Neville is pihenőt kapott. Ahogy később láthattuk, végzetes döntésnek bizonyult ennyit változtatni a lendületben lévő csapaton.

Az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 28. fordulójában csapatunk a horvát Nikica Jelavić első Everton-színekben szerzett góljával 1:0-ra legyőzte a Tottenhamet, így a kékek sikeresen visszavágtak a londoniaknak a januári vereségért.

Előre szólok, sajnos nem láttam a mérkőzést, de amit a bővebb összefoglalóból kivettem, az egész ígéretes. Barátaim, a csapatunk elkezdett futballozni! Legalábbis egy félidőnyi remek teljesítményre úgy tűnik, hogy már a legjobbak ellen is képesek a fiúk.

Nézzük, mit írt a Nemzeti Sport a meccsről!

Az Everton hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Tottenham Hotspurt. Az első félidőben a liverpooli együttes meglepte a bajnokságban harmadik helyen álló Spurst.  Az első lehetőség a hazaiak előtt adódott: Marouane Fellaini éles szögből leadott lövését azonban még védte Brad Friedel, de a második Everton-helyzeténél már nem volt ellenszere a Spurs amerikai kapusának. A 22. percben Leon Osman fűzte be szépen a vendégek védelmét, majd visszagurított labdáját Nikica Jelavic a hosszúba rúgta.

A második játékrészre átvette az irányítást a vendégegyüttes, amely többször a kapuja elé szorította az Evertont. A hajrában a Spurs szerzett egy érvénytelen találatot is, a hosszabbításban pedig Louis Saha a kapufát találta el. Egyenlíteni azonban nem tudtak a londoniak.

A sorozatban az Arsenaltól, a Manchester Unitedtól és most az Evertontól vereséget szenvedő Tottenham előnye egy pontra csökkenhet az „ágyúsokkal" szemben, ha Arsene Wenger együttese hétfőn legyőzi a Newcastle-t.

A Spurs tehát igencsak rossz formában van, mi viszont annál jobban! Utoljára pont azon a bizonyos Spurs elleni januári meccsen kaptunk ki, azóta veretlen a csapat. Igaz, hogy csak döntetlenre voltunk képesek a Blackburn, a Wigan és a QPR ellen, viszont a Manchester City, a Chelsea és mostani Tottenham elleni győzelmünk mindenféleképpen bizakodásra ad okot a keddi, Liverpool elleni városi derbi előtt.

Mostani írásunkban visszatekintünk 2012 első két hónapjának fontosabb eseményeire. Olvashattok az utóbbi évek legjobb átigazolási időszakáról, a gólpasszkirályról, a Goodison Park-béli bilincselésről, óriásölésekről, a szezon potyagóljáról, már sokszor leírt játékosok szárnyalásáról, a tartalékcsapat 41 éves régi-új fiújáról és egyéb érdekes sztorikról is.

Menjünk vissza az időben január elsejére! Ekkor kezdődött a téli átigazolási időszak, melytől csak jobbat remélhettünk, mint az előző augusztus végi őrülettől. Később kiderült, hogy az utóbbi évek, megkockáztatom, az elmúlt évtized legjobb átigazolási időszaka volt ez. Az Everton tulajdonképpen már tavaly, az ősz közepe felé elkezdett erősíteni két klub nélkül maradt játékos, Marcus Hahnemann és James McFadden leigazolásával. Az új év előtt néhány nappal Landon Donovan újabb kölcsönjátéka vált biztossá, majd januárban hajlandó volt a klub pénzt áldozni (!!!) a MU-nál nem sok mindent felmutató Darron Gibsonra. A távozók listájára eközben (a kölcsönbe adott fiatal játékosokat nem számítva) az első csapat keretébe be nem férő Shkodran Mustafi és a kevés játéklehetőséggel elégedetlen Dinijar Biljaletgyinov kerültek. Előbbi a Sampdoriába, utóbbi a Szpartak Moszkvába igazolt. Közvetlenül a határidő lejárta előtt ugyan elvesztettük a Spurshöz távozó Louis Sahát is, viszont cserébe Steven Pienaar kölcsönben visszatért a White Hart Lane-ről, valamint 6 millió font ellenében megszereztük a Rangers horvát gólgépét, Nikica Jelavićot. És ezzel még nem volt vége, hiszen februárban a Manchester City ifjoncát, a bissau-guineai születésű, de már portugál U21-es válogatott Francisco Santos da Silva Júniort igazoltuk le ingyen. Ismerve az Everton gazdasági helyzetét, nem kis dolog, hogy az érkezők listája végre hosszabb lett, mint a távozóké. Szerintem még fekete-fehér tévében nézték a meccseket, mikor legutoljára előfordult ilyen…

Végig fölényben játszott és megérdemelten nyert 2–0-ra a Tottenham Hotspur az Everton ellen. Assou-Ekotto bombagólt lőtt.

A londoniak Aaron Lennon révén szerezték meg a vezetést az első félidő 35. percében. A fordulás után húsz perccel Benoît Assou-Ekotto is villant, beállítva a végeredményt.   A Tottenham ezzel beérte a Manchester Unitedet, de kevesebb rúgott gólja miatt továbbra is harmadik. Az Everton a tabella 11. helyén áll.

Tottenham–Everton 2–0 (1–0)

Gólszerzők: Lennon (35.), Assou-Ekotto (63.)

Lennon gólja és Assou-Ekotto bombája:
http://www.3news.co.nz/VIDEO-All-goals-and-highlights-Tottenham-Hotspur-Vs-Everton-2-0-English-Premier-League-2012/tabid/317/articleID/238965/Default.aspx

Forrás: FourFourTwo

Nem az Everton, hanem a Tamworth. Tim Howard szélfútta góljának hála, az angol és a magyar sportsajtóban is többet foglalkoztak az Evertonnal a múlt héten, mint a derbinapokon, így az a hálátlan feladat jutott nekem, hogy írjak arról, amit azon a gólon kívül érdemes még megemlíteni a Bolton elleni meccsről. Nos, nem igazán van ilyen – jobb, ha rettentő gyorsan elfelejtjük azt a meccset, és rátérünk inkább a Tamworth elleni FA-kupa mérkőzésre. Igaz, abban sem volt sok köszönet...

Ha esetleg van még olyan ember az országban, aki nem látta Howard Bogdán Ádámnak lőtt gólját, az itt megnézheti, itt pedig magyarázatot találhat arra, hogy miért nem ünnepelte gólját. Ezen a linken pedig a mérkőzés összefoglalóját tekinthetitek meg. Amit máshol nem láttam megírva, hogy a szerencsés találat után az Everton-szurkolók viccesen Tony Hibbertet is arra bíztatták, hogy tegyen Howardhoz hasonlóan... :D
A kapusgólon kívül sajnos nem örülhettünk sokmindennek, a találat után nem sokkal az ex-liverpooli David N'Gog egyenlített. A mindent eldöntő gól Cahill nevéhez fűződik, de sajnos nem Timéhez, hanem Gary Cahilléhez, tehát a Chelseabe távozó angol válogatott hátvéd szépen zárta boltoni karrierjét. Az egész meccsen kritikán aluli teljesítményt nyújtott az Everton, csalódást keltő vereség lett belőle. Ennyi legyen is elég a Bolton-meccsről.

A Tamworth elleni kupameccsről egy fél csapatnyi játékos hiányzott sérülés vagy betegség miatt, de még így is az Everton számított esélyesebbnek. Gondoltuk, hogy könnyed győzelemmel lépünk át az ötödosztályban szereplő ellenfelünkön, ám a félprofi kiscsapatnak igencsak sikerült megnehezítenie az Everton dolgát. Vagy az Evertonnak a saját dolgát, ki tudja. Az mindenesetre biztos, hogy ismét pocsék képet festett magáról a csapat. A vezetést ugyan korán, már az ötödik percben megszereztük (Donovan szöglete után Heitinga fejelt a kapuba), de aztán nem jött a hasonló folytatás, a Tamworth pedig felbátorodott. Kyle Patterson (aki Donovan és Beckham egykori csapattársa volt a Galaxynál) majdnem egyenlített, de nagy szólója után szerencsénkre rosszul célzott. Az Everton csak a 79. percben tudta eldönteni a meccset, amikor a Drenthe által kiharcolt büntetőt Baines értékesítette. Nagyon gyenge produkciót nyújtva, jól megizzadva, de továbbmentek a kékek. Dicséret csak az ellenfelet illeti, szimpatikus kiscsapat benyomását keltette a hősiesen küzdő Tamworth.

Az FA TV remek összefoglalója a meccs előtt, alatt és után történtekről:

Ami az Evertont illeti, a jelenleg teljesen demotiváltnak tűnő fiúkat Moyesnak fejben sürgősen rendbe kell tennie, és valahogy fel kell tüzelnie őket. Nem létezik, hogy ennek a csapatnak a célja a biztos bennmaradás legyen, annál azért többre képesek. És hát a történelem is kötelez, de ez már régi történet.

Alig több, mint egy hónap telt el Gary Speed tragikus halála óta és sajnos ismét szomorú hírt kell közölnünk: Gary Ablett múlt éjjel feladta a rákkal való küzdelmét és örök nyugovóra tért. A Liverpool és az Everton korábbi hátvédje mindössze 46 esztendős korában távozott az élők sorából.

Ablett a Liverpoolban 109 mérkőzésen egy gólt szerzett, míg az Everton színeiben 128 meccsen nyolc ízben volt eredményes. Megfordult a Birmingham City-nél is 1996 és 1999 között, ahol 104 alkalommal lépett pályára.

Tagja volt annak az 1995-ben FA-kupát nyert Evertonnak, amely a II. világháború utáni 50. Wembley Stadionban megrendezésre kerülő fináléban a Manchester Unitedet győzte le. Ezzel a sikerrel egyszersmind az egyetlen olyan játékossá lett, aki mindkét Merseyside-i csapattal megnyerte a kupát.

Edzőként az Everton U17-es csapatánál, a Liverpool tartalékcsapatánál és a Stockport Countynál dolgozott.

Gary Ablettnél 16 hónapja Non-Hodgkin-limfómát diagnosztizáltak, amivel nem tudott megbirkózni a korábbi nagyszerű hátvéd szervezete.

Nyugodjék békében!

Mintha egy új igazolás lenne. Sérülése miatt hosszú ideje nem számíthattunk Victor Anichebe játékára, ám az új év első mérkőzése előtt újra játékra jelentkezett, aztán nemcsak ott volt a WBA elleni keretben, de játszott is, sőt, győztes gólt lőtt. Az Everton pedig újra a tabella első felében tanyázik. Szép évnyitás!

A West Brom ellen nem játszhatott Royston Drenthe és Marouane Fellaini, hiányukban pedig eléggé defenzív felfogású csapatot küldött pályára David Moyes: a Howard, Hibbert, Distin, Jagielka, Baines, Rodwell, Neville, Heitinga, Osman, Cahill, Saha összeállítású tizenegyet mindennek lehet nevezni, csak támadó felfogásúnak nem. Így aztán nem is volt csoda, hogy egy nem túl színvonalas mérkőzést láthattunk. Sokáig úgy tűnt, mintha mindkét csapat 0:0-ra játszana és valójában teljesen elégedettek lennének az egy-egy ponttal.

A második félidőben viszont bizonyára valamiféle újévi láz uralkodott el Moyeson, mert tőle szokatlanul gyors egymásutánban lekapkodta a pályáról Rodwellt, valamint az ezan a mérkőzésen tökéletesen használhatatlan Sahát és Neville-t, a helyükre pedig Gueye, Stracqualursi és Anichebe érkeztek. Mesteri húzás volt! Gueye és főleg Stracqualursi is jól futballoztak, de az igazi hős Big Vic lett, aki négy perccel a vége előtt belőtte a győztes gólt. Tegyük hozzá: az Everton megköszönheti Paul Scharnernek is ezt a találatot, hiszen Tony Hibbert beadása után a nyurga osztrák a lehető legrosszabb helyre fejelte a labdát. Ez persze semmit sem von le Anichebe érdemeiből, aki jókor volt jó helyen és köszönte szépen a lehetőséget.

Győzelmével az Everton visszakapaszkodott a tabella első felébe, jelenleg a 10. helyen áll a csapat.

„A szezon eleje óta türelmesen vártam a lehetőségre, jó előszezonom volt, de sajnos elutaztam a válogatotthoz Nigériába, ahol megsérültem” – nyilatkozta Anichebe. „Azt mondta (Moyes): »Gyerünk, keményen dolgoztál, hogy újra itt lehess, menj és segíts a csapaton!«, és én pontosan ezt tettem.”

David Moyes pedig ekképpen szólt a meccs hőséről: „Azt hiszem, egy kis szeretetre van szüksége, és arra, hogy a szurkolók mögötte álljanak. Igazán jó játékos – gyors és erős, hiányoltuk már.”

Az Everton következő mérkőzésére szerdán 21 órakor kerül sor, amikor a Bolton Wanderers látogat a Goodison Parkba.